ernyő
ernyő [e] főnév -t, -je [e] v. (régies) ernyeje [e-e-e]
Általában olyan tárgy, eszköz, amely eső, fény, hő ellen véd, v. amely a fényt, a hőt vmely irányba tereli, ill. szétsugárzását megakadályozza.
1. Eső v. tűző nap ellen védő eszköz, amely nyélből és kifeszíthető vázra erősített sűrű szövésű szövetből v. más anyagból áll. Az ernyő drótja, fogantyúja, fogója, huzata, nyele, rúdja, rugója, tokja, váza; ernyő alá bújik; be- v. összecsukja, fel- v. kinyitja, kifeszíti az ernyőt. A szél kifordította az ernyőt. A kerti asztal közepén lyuk volt az ernyő számára. A teraszon kerti ernyők voltak. A gesztenyesütő nénike felett hatalmas ernyő volt kifeszítve. Ernyőt keress, ha Készül borulni, Szenvedj, ha nem tudsz Hová vonulni. (Kölcsey Ferenc) Károly és anyja a ház előtt üldögéltek a tarka ernyő alatt. (Nagy Lajos) || a. <Járműveken: kocsin, autón, gyermekkocsin> bőrből v. (viaszos) vászonból, ill. gyékényből való, eső v. nap ellen védő, kinyitható és összecsukható v. felhúzható és kifeszíthető fedél. Felhúzta a hintó ernyőjét. Lecsukta a gyerekkocsi ernyőjét. Alábújt a szekér ernyője alá. || b. Ponyvából, vászonból, celluloidból való, eső, nap v. erős fény ellen védő, vmi fölé tető- v. sátorszerűen boruló, esetleg leereszthető és feltolható lap. A terasz fölé csíkos ernyő borult. A nap ellen ernyő védi a kirakatot. || c. Lámpaernyő. Sárga selyemből készült ernyő volt a lámpákon.
2. (régies) A sapka ellenzője, a kalap kiálló széle, karimája, pereme. Másodszor is megemeli az őrmester tenyere hegyét a kalpag ernyőjéig. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Kezéből v. tenyeréből ernyőt csinál, formál (a szeme elé): erős fény ellen v. látása tisztaságának, élességének fokozása kedvéért tenyerét szeme, arca elé emeli, tartja; beárnyékolja vele szemét. A szép, halovány arc fölé ernyőt csinált kis kezéből. (Mikszáth Kálmán)
3. (műszaki nyelv) Fény irányítására, bizonyos sugarak v. vetített képek felfogására alkalmas berendezés. ® Derítő ernyő; vetítő ernyő. A lámpán fénysugárt irányító ernyő volt. A röntgenátvilágításkor áttetsző ernyőt használnak.
4. (növénytan) Olyan fürtös virágzat, amelynek főtengelye van, s ennek egy csomójából több virágkocsány ered (umbrella). A borostyán, a köménymag, a muskátli ernyője.
5. (költői, régies) Árnyékot adó lombsátor. Esti szellőcske lengeti Az illatos ernyőket. (Berzsenyi Dániel) Csalogány zeng bokor ernyejében. (Vörösmarty Mihály) Nyugszik a fáradt oroszlán Pálmafának ernyején. (Petőfi Sándor)
Szólás(ok): fenn az ernyő, nincsen kas: a megjátszott, külsőséges jómód, urizálás mögött szegénység van.
Szóösszetétel(ek): 1. ernyőantenna; ernyődrót; ernyőfödél; ernyőhuzat; ernyőjavító; ernyőkészítő; ernyőnyél; ernyőrúd; ernyőrugó; ernyőtok; ernyővászon; ernyőváz; ernyővirágzat; ernyőzsinór; 2. bogernyő; ejtőernyő; lámpaernyő; napernyő.
ernyőcske.
