erőszakos
erőszakos [e] melléknév -an, -abb
1. Erőszakon alapuló, erőszakkal véghezvitt. Erőszakos beavatkozás az ország belügyeibe; erőszakos, támadó jellegű külpolitika; erőszakos magyarosítás; (jogtudomány) erőszakos nemi közösülés; (orvostudomány) erőszakos nyújtás: zsugorodott ízületnek rendes helyzetbe való visszaállítása; erőszakos vetélés ¬. Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást. (Arany János) Hátrakényszerítette a fejem, és erőszakos … csókkal kereste meg makrancos szájamat. (Kaffka Margit) || a. (választékos) erőszakos halál: gyilkosság okozta h. Boszúld meg rút, erőszakos halálát. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Kilenc gyermeke volt, azok közül kettő erőszakos halállal halt meg. (Móricz Zsigmond)
2. Olyan <személy>, aki célját erőszakkal, kényszerrel is megvalósítja. Erőszakos ember, fráter, utas, ügyfél. [Eötvös Dózsa Györgye] kevés szavú, szenvedélyes, féktelen szívű, erőszakos, s van benne mégis bizonyos népies méltóság. (Péterfy Jenő) || a. Makacsul, kitartóan célratörő, szemtelenül tolakodó, követelődző <személy>. De a fiú … annál erőszakosabban nyafogott a citromra mutatva. (Jókai Mór)
