ért [1]
ért [1] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
1. tárgyas <Beszédet, kiejtett szót> hangról hangra pontosan, tisztán hall. Nem értettem elég tisztán, amit kiáltott. Mondd még egyszer, mert a nagy zajtól nem értettem egy szót sem. Hallom, hogy beszél, de nem értem, hogy mit mond. A vásári zsibaj olyan fokra hágott, hogy az ember már a maga szavát sem érti. (Mikszáth Kálmán) || a. Ért vkit: tisztán hallja azt, amit vki mond. Beszélj hangosabban, mert nem értelek!
2. Ért vmit, vkit: eszével felfogja vminek az értelmét, jelentését, ill. azt, amit vki mond v. ír, mondani v. írni szokott. Érti a magyarázatot; ® úgy értem; egy ® jottát sem ért; érted?: <gyak. fölösleges közbeszúrásként magyarázat közben a mindennapi beszédben:> felfogod, amit mondok?; értem: <közbevetésként v. feleletként:> igen, tudomásul vettem; nem érti a (szép) szót: hiába kérlelik, nem akar engedelmeskedni; nem érti a tréfát: a) nem érdemes vele tréfálkozni; hamar megsértődik; b) komolyan veszi a dolgot; nem tréfálkozik. Érted, amit mondtam? Goethét nem mindenütt értem. Egy szót sem ért abból, amit olvas. A püspök ily dolgokban nem értette a tréfát. (Jókai Mór) Úgy látszik, ezt a jelbeszédet értették a csemeték. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (népies) Szót ért vkivel: a) beszél, beszélget vkivel, kül. rövid megbeszélést folytat, röviden megtárgyal vkivel vmit. A vak ember ide került, itt talált egyazon sorsúakra, akikkel szót érthetett. (Tömörkény István); b) megmagyaráz neki, megértet vele vmit. Hát sose tudok veled szót érteni? || b. (tárgy nélkül) Ért vmiből, (régies) vmiről: eszével felfogja vminek, a hallott szavaknak, olvasott szövegnek v. látott, tapasztalt jeleknek az értelmét, kül. okát v. célját. Ért a ® szóból; ® fél szóból is ért; ért a ® szóról. „Ön, amíg szóból értek én, | nem lesz tanár e földtekén.” (József Attila) || c. tárgyatlan Ért vmely nyelven: ismer vmely nyelvet, de rendsz. nem annyira, hogy jól v. folyékonyan beszélne is rajta. Ért vkinek a nyelvén: a) vkivel jól-rosszul az illető anyanyelvén tud beszélni; b) (átvitt értelemben) ismeri vkinek a gondolkodásmódját, szokásait, és rendsz. tudja, hogyan lehet vele eredményesen beszélni. Nem értek németül. Ért oroszul és angolul, jól beszél franciául. A király azonban nem neheztelt érte, Mert az együgyű szív nyelvén nagyon érte. (Arany János) || d. tárgyatlan (népies, régies) Vmely névről ért: vmely névre hallgat, vmi a neve. Milyen névről ért ez a kutya? Nagy kopasz ember volt … Ki e névrül értett s elvezetett sorban. (Arany János) A lovak német nevet kaptak, német szóra értettek. (Tolnai Lajos)
3. Vhogyan, vminek ért vmit: vmilyen értelmet, jelentést tulajdonít vmely szövegnek, a mondottaknak v. hallottaknak, vki viselkedésének. ® Szó szerint ért vmit. Értsd: <felvilágosítást, értelmezést v. részletesebb magyarázatot bevezető szó:> bővebben kifejtve, ismertebb szóval kifejezve. Géperejű bérkocsi, értsd: taxi. Képletesen értettem. Nem úgy értettem. Hogy értsem ezt? A derék nagykereskedő … állt künn a műterme bejáratánál. – Értsd: boltajtó. (Jókai Mór) Nem mertem többnek érteni szimpla érdeklődésnél. (Gárdonyi Géza) || a. Vmire, vkire ért vmit: vmire, vkire vonatkoztat vmely szót, kijelentést, a hallott, mondott v. olvasott dolgot. Rád értette, amit mondott. Magára értette a célzást. Egészen másra értette a dolgot. Az ® eszéhez kell érteni. Judit nem kérdezte meg, mire érti [ezt]; lesütötte a fejét. (Mikszáth Kálmán) || b. Vmit ért vmin v.* vmi alatt: vmely értelmet, jelentést tulajdonít vmely szónak v. kifejezésnek. Mit ért ezen? [Buda király] Megölelte öccsét, nyakába borulván: | Soha Etel, soha … Ennyit rebeg ajka, | Tudja Etel mégis, mit ért szive rajta. (Arany János) Szabadság alatt csak a nemesi kiváltságokat értették. (Jókai Mór) || c. tárgyas (határozó nélkül) Vkit, vmit ért: vkire, vmire vonatkoztatja a mondottakat, vmely értelmet, jelentést gondol a kimondott szóhoz. Értem: mármint, tudniillik. És itt magát értette az obsitos baka, Ámbár lovon sohsem volt éltében jómaga. (Garay János) „Hát a másik hol van?” fanyalogva kérdi. | Senki sem hinné, hogy kedves öccsét érti. (Arany János)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4. Ért vkit, esetleg vmit: okát, magyarázatát, értelmét tudja vki viselkedésének, lelkiállapotának, rendsz. mert ismeri az egyéniségét. Nem értem ezt a gyereket. Mért mondanám keservemet, Ha nincs szív, mely ért engemet. (Kisfaludy Károly) Ki minket nem ért, önmagát gyalázza. (Ady Endre) Ki értené, ha fölkiáltanék, | vagy porba hullnék? Volna itt egy ember | testvér, ki rám hajolna könnyesen? (Kosztolányi Dezső) || a. Értik egymást v. (ritka) egymás dolgát: a) (rosszalló) nagy közöttük az egyetértés; összejátszanak, cinkostársak; b) szeretik egymást, szerelmi viszony van köztük. Uccsegen [= isten engem úgy segéljen], e kettő egymás dolgát érti. (Arany János) Fia, … meg a kisasszony, hát – jól értik egymást. (Jókai Mór)
5. tárgyatlan Ért vkihez: jártassága, gyakorlata van vmiben. Ért a ® szóhoz. Ért a politikai gazdaságtanhoz. Nem értek a kártyához. Nem ért a zenéhez. Mit értesz te ahhoz! Szóláshasonlat(ok): (úgy) ért hozzá, mint ® tyúk az ábécéhez v. mint ® hajdú a harangöntéshez. Sok rossz nyavalyákat elő tudta bölcsen Mondani … És az azokra való szer kotyvasztáshoz is értett. (Fazekas Mihály) Én csak az egyenes, kitaposott utakat ismerem. Azokhoz értek. (Mikszáth Kálmán) || a. Ért vmit, vmely dolgot: jártas benne, és jól végzi. Érti a dolgát, a mesterségét; érti a ® módját. A gróf is nagyon értette, hogyan kell meggyűjteni a pénzt. (Tolnai Lajos) || b. tárgyatlan Ért vkihez: tudja, ismeri a vele való bánásmódot. Jól ért a gyerekekhez. Soha életében nem értett nőkhöz. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. csízió, dörgés, dürgés, meny.
Igekötős igék: átért; beleért; egyetért; elért; félreért; hozzáért; ideért; kiért; megért; odaért; ráért.
értett; értő.
