értelmiség
értelmiség [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A társadalomnak az a rétege, amelynek tagjai szellemi munkával tartják fenn magukat. Dolgozó, falusi, haladó, konzervatív, műszaki, városi értelmiség. Az értelmiséghez tartozik.
2. (régies) <Vmely kisebb közösségben> a műveltségüknél, szellemi képességeiknél fogva vezető szerepet játszó személyek összessége. A közgyűlésekben rendszerint kevesen jelentek meg, s így az egész egyesület összes értelmisége soha fel nem lépett. (Vörösmarty Mihály) Az értelmiség itten a konzervativizmus mellett nyilatkozott. (Arany János)
3. (elavult) Értelmi, szellemi képesség; értelmesség, intelligencia (1). Elég széles a hazának földe, hogy századoknak értelmisége és szorgalma elég teendőt találjon rajta. (Vas Gereben) [Kis korában] értelmisége már annyira ki volt fejlődve, hogy vastag történeti műveket olvasott. (Arany János)
értelmiségű.
