értés
értés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban, főleg állandósult szókapcsolatokban)
Ismeret, tudás, tudomás. Értésül v. értésére ® ad vkinek vmit; értésére ® esik vkinek vmi; értésére ® jut vkinek vmi. Kéri az úr minden szentekre, hogy amit az Isten | Értésére adott rendeljen … Fördővíz szaporán, … és fűvek! (Fazekas Mihály) Értésűl adta Bence a fiúnak, | Magát anyja miatt sohse adja búnak. (Arany János) Értésemre óhajtotta adni, hogy ő tudja a jó modort. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): egyetértés; félreértés; hozzáértés; megértés; ráértés.
