értesítés
értesítés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az értesít igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vkit értesítenek vmiről. Bizalmas, titkos értesítés; a rokonság értesítése; a mentők, a rendőrség, a tűzoltók értesítése. Az ő dolga lesz a többiek értesítése. Majd értesítéssel leszek: majd tudatom veled (a dolgot), tudatlak, értesítlek (a dologról). Éppen ma kaptam bizalmas értesítést arról, hogy Hartmann doktor úr a panaszolt újságcikkelyt … régebben ismeri, mint mindannyian képzeltük. (Ambrus Zoltán)
2. Az a tény, hogy vki értesít vkit vmiről, ill. az így közölt szóbeli v. főleg írásos üzenet; tájékoztatás, közlés. Előzetes, hatósági, hivatalos, magán értesítés; 15-i értesítése szerint; minden külön értesítés helyett: <újságban közzétett házassági v. gyászhírben, közleményben annak jelzésére, hogy külön, névre szóló értesítést nem küldenek szét>. Értesítése alapján jártam el. Megkaptam szíves értesítését. || a. Felvilágosítás, tájékoztatás, útbaigazítás. További értesítéssel szolgál … || b. (hivatalos) Vmiről értesítő hivatalos irat. Az értesítés elkallódott. Kézhez kapta az értesítést.
értesítési.
