érthetetlen
érthetetlen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
Nem érthető (1–2). Érthetetlen hadarás, szöveg; érthetetlen természeti jelenség. Érthetetlenűl beszéli | kétféleképpen gondolatjait. (Katona József) Szitkokat szór, persze érthetetleneket az álarc miatt. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan <cselekedet, magatartás, lelki állapot>, amelynek okát, célját nem látjuk, nem értjük (2), amely ellentmondásai miatt nem érthető. Érthetetlen eljárás, viselkedés. Érthetetlen, hogy miért nem jött el. Milyen érthetetlen … kis emlék tolakodik most elém az akkori időből! (Kaffka Margit)
érthetetlenség.
