érvény
érvény főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (hivatalos, választékos)
1. Vmely hatósági rendelkezésnek, törvénynek, határozatnak v. szerződésnek kötelező ereje; hatály. Érvénye kiterjed vmire; érvénybe lép vmi; érvénybe léptet vmit; érvényben van, marad; érvényen kívül helyez vmit; érvényét veszti; érvényre ® emel vmit; érvényt szerez vminek. E törvények még most is érvényben vannak. (Jókai Mór)
2. Az a tény, hogy vminek használati, forgalmi értéke van, hogy vmi használható, érvényes. A jegy érvénye lejárt. Ez a pénz már nincs érvényben. || a. Az a tény, hogy vmi (felfogás, elv, szokás stb.) igaz, érvényes (3). Még mindig érvényben van az a nézet, tétel, hogy …
3. Vmely lehetőségnek valósággá válása, megvalósítása; eredmény, siker. Érvényre ® jut; érvényre ® juttat. Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van. (Madách Imre) || a. (régies) Érvényesülés v. ennek lehetősége. Bünös Önhittel az egyén érvényt kivánt. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): érvénybelépés; érvénybeléptetés; érvénytartam.
érvényű.
