érvényes
érvényes [ë] melléknév -en [e]
1. Olyan, aminek érvénye (1) van; érvényben levő; kötelező erejű. Érvényes rendelkezés. A határozat érvényes. || a. (jogtudomány) Bizonyos rendelkezéseknek, szabályoknak, kellékeknek megfelelő. Érvényes házasság, jogügylet. A remény még csak váltó, de úgy hiszem, érvényes. (Arany János)
2. Olyan, aminek a használatban, forgalomban érvénye (2) van; vmire használható v. vmire jogosító (erejű). A pénz már nem érvényes. Oda-vissza utazásra érvényes igazolvány. A jegy három napig érvényes.
3. Olyan, aminek az igazsága fennáll, v. ami a gondolkodás v. cselekvés számára irányt mutató; igaz. A tétel ma is érvényes.
Szóösszetétel(ek): jogérvényes; végérvényes.
