érvényesség
érvényesség [ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek érvényes (1–3) volta, érvénye (1, 2). A bérletjegy, a diploma, a szerződés, a törvény érvényessége. Megszűnik az érvényessége. Vminek az érvényességét meghosszabbítja. Korunkban ezen elv általánosabb érvényességre kapott. (Eötvös József)
2. Ennek időtartama v. ritk. területi hatálya. Az igazolványt érvényességén túl tilos használni.
érvényességi; érvényességű.
