érzék
érzék főnév -et, -e [ë, e]
1. Az élőlényeknek (főleg embereknek és magasabb rendű állatfajoknak) az a képessége, hogy a külső ingereket felfogják, ill. az ezek felfogására való szervek vmelyike. Az öt érzék: látás, hallás, szaglás, ízlés, tapintás; ® hatodik érzék; éles, finom, tompa érzék; érzékei eltompultak; vkinek az érzékére hat; érzékeivel felfog vmit. Szem …, fül …, kéz …, szaglás …, vagy bármi hű Érzéked … így El nem tompulhatott. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Nyugtalan tudósok egy idő óta még egy hatodik érzéket kezdenek keresni. (Mikszáth Kálmán) Az öntudat alatti ismeretlen világban éltek, idegekhez, érzékekhez tapadva, mint padlásgerendához a denevérek. (Kuncz Aladár) Az öt érzék indukciója kitölti a szülőföldről minden élményemet. (Móricz Zsigmond)
2. (rendsz. többes számban) (választékos) Érzékiség, nemi ösztön. Enged érzékei csábításának; izgatja, ingerli az érzékeket. Amit szerelemnek neveznek, nem vágy, nem gyönyör, – semmi köze erotikához, érzékekhez. (Karinthy Frigyes)
3. Az embernek az a képessége, hogy erkölcsi ítéleteket tud alkotni. Erkölcsi érzék; minden érzéke fellázad vmi ellen.
4. Vmihez való tehetség, rátermettség, hajlam. Jó érzéke van a zenéhez; helyes érzékkel felismert vmit. Meg van népünknél a forma iránti érzék. (Arany János) Semmi érzéke nem volt a dalhoz. (Jókai Mór) Az antik philologia történeti érzék … nélkül egy csomó adomát, pletykát, ráfogást gyűjtött egybe Euripidesről. (Péterfy Jenő) || a. Érzéke van vmi iránt: meg tud érteni, méltányolni tud vmit Nincs érzéke a gyermeki lélek iránt. Az ilyen merev, szigorú hivatalnoknak nincs érzéke semmi iránt. (Mikszáth Kálmán)
5. (ritka, választékos) Érzés, érzelem, lelki világ. Érzék nélküli ember.
Szóösszetétel(ek): 1. érzékandalító; érzékbódító; érzékhevítő; érzékkáprázat; érzékmámorító; érzéktompító; érzékvilág; érzékzavar; érzékzsibbasztó; 2. formaérzék; nyelvérzék; stílusérzék; szépérzék; színérzék; térérzék.
érzékű.
