érzékeny
érzékeny [ë] melléknév -en [e] v. (ritka) -ül, -ebb [e]
1. Olyan <érzékszerv>, amelyre a külső benyomások gyorsan, erősen hatnak; csekély erejű külső ingereket, hatásokat is megérző. Érzékeny fül.
2. Olyan <élő szervezet, testrész>, amely a kevésbé kedvező életfeltételeket (hideg stb.) rögtön megsínyli; könnyen megbetegedő. Érzékeny növény; betegségekre, meghűlésre érzékeny; érzékeny a torka. Lába a hideg iránt igen érzékeny. || a. Olyan <testrész>, amely gyenge külső behatásra, érintésre is fájó, fájdalmas. Hasa, mája nyomásra érzékeny. Foga a hidegre érzékeny.
3. Olyan <ember>, aki lelki hatásokra könnyen reagál; finom, gyengéd érzésű, könnyen meghatódó, elérzékenyülő. Benyomásokra érzékeny; érzékeny leány, lélek, szív, természet. Olyan érzékeny, hogy mindjárt sírva fakad. Tudod, a nők szíve érzékenyebb a kénesőnél is. Megérzi a legeltitkoltabb meleget is, hideget is. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Jelentéktelen v. vélt sérelmet, csekély lelki bántást is erősen érző; könnyen megbántódó, megsértődő, sértődésre hajlamos; sértődékeny. Nagyon érzékeny természetű; betegesen érzékeny. A beteg ember mindig érzékenyebb. Pákh … érzékenyen vette a dolgot. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Vkinek érzékeny oldala, pontja: a) az, aminek v. ritk. akinek az emlegetése vkit kellemetlenül érint. Fiának a léhasága az érzékeny pontja; b) Vkinek a könnyen támadható, sebezhető o.-ja, p.-ja. Felületessége az érzékeny oldala. Nekem is van érzékeny oldalom, ne ingereld! (Csiky Gergely) || c. (átvitt értelemben) Érzékeny vmire: vmit (rendsz. vmely erkölcsi értéket féltve) őriz, kényes rá. Érzékeny a becsületére, a függetlenségére, a jó hírnevére.
4. Olyan <esemény, beszéd, irodalmi alkotás>, amely meghatódást, ill. többé-kevésbé fájó érzéseket idéz elő. Érzékeny elválás, panasz, találkozás; érzékeny darab, játék öt felvonásban. Érzékeny búcsút vettek egymástól. Érzékeny szavakkal vettek búcsút egymástól. Búcsuzott a királylyánytól érzékenyül. (Petőfi Sándor) Szép dal, érzékeny ének! szólt a vendégek egy része. (Jókai Mór) Ismerte a színpadot, az érzékeny jelenetek hatását s markában akarta tartani a közönségét. (Péterfy Jenő) „Az anyaszívvel nem lehet ám alkudni …!” – mondanák a patetikusok érzékeny könyvekből szedett világnézetükkel … (Kaffka Margit)
5. (átvitt értelemben) Olyan <kár, csapás, büntetés>, amely anyagilag v. erkölcsileg fájdalmasan érint vkit; súlyos. A téli fagyok érzékeny károkat okoztak. Érzékeny veszteséget szenvedett az üzleten. Barátjának halálhíre érzékenyen érintette. Mi a rágalomnak legérzékenyebb büntetése? (Vas Gereben)
6. Olyan <műszer, eszköz, anyag>, amely aránylag kis fokú, megfelelő külső hatásra is működni kezd v. változást mutat. Érzékeny film, lemez, réteg; érzékeny iránytű, mérleg, szeizmográf.
Szóösszetétel(ek): 1. érzékenyszívűség; 2. fagyérzékeny; fényérzékeny; túlérzékeny.
