érzelmi
érzelmi [e] melléknév -leg [e]
1. Vmely érzelemmel v. az érzelmekkel kapcs. Érzelmi élet, indíték, mozzanat; érzelmi alapon; vminek az érzelmi oldala; (jogtudomány) érzelmi becs: vmely dolognak nem gazdasági értéke, hanem vmely egyénre nézve különös okból (pl. kegyeletből) származó becse; érzelmi szálak ¬. Ezt nem lehet pusztán érzelmileg tekinteni. Érzelmileg mindig magyar maradt. Ennek rám nézve semmi érzelmi becse. (Jókai Mór) A száját talán kétszer-háromszor csókoltam meg … igen nagy érzelmi hullám csúcsán. (Móricz Zsigmond) Diskurzusaink jóval érdekesebbek voltak a normális beszélgetésnél. És ezt nem az én ötletességem tette, hanem a lány érzelmi gazdagsága. (Hunyady Sándor)
2. (nyelvtudomány) Érzelmet kifejező. Érzelmi hangsúly: az a h., amely érzelemmel telített beszédben jelentkezik, s néha a szokásostól eltérő szótagra esik; érzelmi velejáró: vmely nyelvi kifejező eszközhöz kapcsolódó hangulati elem.
érzelmiség.
