érzet [1]
érzet [1] [e] tárgyas ige (rendsz. tárgyas ragozásban) -tem, -ett [e, ë], érzessen [e] (ritka, régies, irodalmi nyelvben)
Éreztet vmit. Te itt sem érzeted hatalmadat? (Vörösmarty Mihály) Kárhozat, üdvösség mennye, sötét pokla, Kétségbe-esés, hol odavesz test, lélek: Az az egy pillantás ezt érzeti vélek [= velük]! (Arany János)
