és
és kötőszó (a kapcsolt tagmondat, mondatrész, szó előtt áll)
A. <Mondatrészek, szavak kapcsolására; előtte nem teszünk vesszőt.>
1. <Rokon tartalmú fogalmak, egyenlő rangú mondatrészek összekötésére; kettőnél több szó, mondatrész esetén rendsz. az utolsó előtt áll:> s, meg, azonkívül (… is), még … is; továbbá, valamint. Kezében kalap és kesztyű volt. Lapot és levelet írt. Ma készen kell lennie a beszámolóval, a jelentéssel és a munkatervvel. A tél iker fia, Eső és hó szakad. (Petőfi Sándor) Fehérre meszelt minden bajuszt, hajat és szakállt a zuzmara. (Mikszáth Kálmán) Dicső királyok hullnak-e, Csaták és csókok múlnak-e … (Tóth Árpád) Köröttem ezer holdfényes határ | s ezer határon túl a távoli | Somogy és Szatmár minden tücskei. (Szabó Lőrinc) –11 <Olyan állandósult kapcsolatok élén, amelyek a felsorolás félbeszakítását fejezik ki.> És (ehhez) hasonlók; és így tovább; és a többi. –12 (költői) <Mondatrészek közt, a stílus élénkítésére, ismételve, ill. halmozva.> Most tél van és csend és hó és halál. (Vörösmarty Mihály) Fájdalom és düh habzik szivembe! Fájdalom… És düh, és düh, mert tétlenkedünk. (Petőfi Sándor) A nap… velem kelt és feküdt, | és fűtött nekem és világitott. (Szabó Lőrinc)
2. <Toldásszerűen alkalmazott mondatrész kapcsolására.> Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok. (Petőfi Sándor) Vigan annyian nem élnének és Boldogan. (Ady Endre)
3. <Megismételt szavak között, fokozást kifejező állandósult szókapcsolatokban:> meg, s. Hány és hány …!, mennyi és mennyi …!: milyen (rendkívül) sok …!; száz és száz: sok száz; ezer és ezer: sok ezer; új és új: minden alkalommal új; újra és újra. Oh hány és hány embert megnyert ezzel az egyetlen egy semmi szócskával. (Tolnai Lajos) –31 <Fokozó ismétlés bevezetésére.> Nem, nem, és százszor nem. (Ambrus Zoltán)
4. <Közelre mutató megismételt névmások, határozószók között, a pontos megnevezést vagy szabatos körülírást helyettesítő állandósult kapcsolatokban:> s, meg. Ekkor és ekkor: a beszédben, a közvetlen szövegkörnyezetben pontosabban meg nem határozott időben; ennyi és ennyi; ez és ez: egy bizonyos, a közvetlen szövegkörnyezetben pontosabban meg nem határozott (dolog, személy); ilyen és ilyen: egy bizonyos tulajdonságú, fajtájú; itt és itt: a közvetlen szövegkörnyezetben pontosabban meg nem határozott helyen. Megbeszélték, hogy ekkor és ekkor, itt és itt találkoznak. [A fiatalember] lakik itt és itt. (Vas Gereben)
5. (ritka) <Mutató névmás v. mutató határozószó magas és mély hangú változatát v. az egy és a más szavakat összekapcsoló szóként, határozatlanságot kifejező kapcsolatokban:> meg. Ez és az: többféle dolog; egy és más; itt és ott; ekkor és akkor.
6. <Ellentétes v. nagyon különböző jelentésű, gyak. állandósult kifejezéssé kapcsolódott szók közt; rendsz. összefoglaló szóként.> Alá és fel; ég és föld; éjjel és nappal; élet és halál; fehér és fekete; fel és alá; jó és rossz; kint és bent; közel és távol; le és fel; menny és pokol; öröm és bánat; pro és kontra. Hejh azóta húsz esztendő telt el Megrakodva búval és örömmel … (Petőfi Sándor) Jóról és rosszról nem gondolkozom, | csak szenvedek én és csak dolgozom. (József Attila)
B. <Mondatok kapcsolására; előtte kitesszük a vesszőt.> (Ha a kapcsolt mondat az előzőhöz képest többé-kevésbé új, önállóbb tartalmú, akkor az irodalmi nyelvben gyakran s kötőszó van helyette)
1. <Egyidejű történésű v. tartalmukban szorosan egymáshoz fűződő kapcsolatos mondatok összekötésére:> s. Nézett ki az ablakon, és a felhőket figyelte. Ott állt Perenna, és a kardra bámult. (Petőfi Sándor) Szép a tavasz [,] és szép a nyár is, | de szebb az ősz s legszebb a tél. (József Attila)
2. <A történésnek, cselekvésnek időben egymás után következő szakaszait kifejező mondatok között:> s, azután, aztán. Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról, és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjábul, S a csizmaszárábul Pipát húz ki, rá tölt, és lomhán szipákol. (Petőfi Sándor) Elért az Ősz [,] és súgott valamit. (Ady Endre)
3. (ritka) <Olyan kapcsolatos mondatok közt, amelyek közül a kapcsolt mondat az előzőhöz képest többé-kevésbé új, önálló tartalmú; ilyenkor néha meglepetésszerű fordulatot v. némi ellentétet fejez ki:> s. [A pusztító láznak] már egy egész ország esék Áldozatául, És több elájul. (Petőfi Sándor) Bocsásd le a fátylat: … (Döcög, döcög az ócska konflis És mi sápadtan reszketünk) (Ady Endre) Igy szólt az Ur, és Jónás hallgatott. (Babits Mihály) –31 (költői) <Kapcsolatos mondatok között, a stílus élénkítésére, halmozva:> s. És minden hallgat, és minden figyel, És minden a legforróbb érzelem. (Petőfi Sándor) Megzendül néha fáradtan, leverten Valami régi, rokkant hegedű, És új erőre kap az esti csendben, És dala száll, száll és már égre zeng, És vele zengenek a néma házak, És a szivek is vele zengenek, És már fölenged a sok méla bánat, És ünnepi öröm gyul, mint az alkony Biborpalástja [,] és vigasz dereng. (Juhász Gyula)
4. <Általában kisebb-nagyobb ellentétet kifejező mondatok összekapcsolására; néha az előzmény elhagyásával a mondat élén.> || a. (választékos) De, azonban, ellenben. Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete. (Petőfi Sándor) Roppant szerencséje volt a szerelemben … és kevés szerencséje a kártyában. (Mikszáth Kálmán) || b. (választékos) Mégis. Mennyit evett, és éhes! || c. (ritka) <Ráhagyást, megengedést kifejező mondat előtt:> pedig; bár, ámbár, noha, holott, jóllehet. (Ilyenkor rendsz. helyesebb a pedig, bár stb. használata) Nagyon összeszidták, és nem is bizonyos, hogy ő követte el a hibát. Méreggé vált vón’ benne [Szilveszterben] a kenyér, Mely megölte volna, És néki még soká kell élnie. (Petőfi Sándor)
5. <Következményt kifejező mondat kapcsolására:> tehát, hát, ennélfogva, ennek következtében. Rászóltak, és elpityeredett. Intettem, és egy ország puszta lőn, Akartam, és egy másik támadott. (Vörösmarty Mihály) Mi táncba kezdünk, és sírva, dideregve Rebbennek szét a boldog mátkapárok. (Ady Endre)
6. <Az előzményt utólag fokozó, nyomósító v. helyreigazító mondat kapcsolására:> mégpedig. Vizsgázott, és kitűnően vizsgázott. Rendezni végre közös dolgainkat, | ez a mi munkánk; és nem is kevés. (József Attila)
7. <Egyenlő rangú mellékmondatok között a főmondathoz való egyforma kapcsolatuk kifejezésére.> Ah, ha nézlek, és ha hallak, Szivem elvész bánatában. (Vörösmarty Mihály) Eltalálják-e az időt, amikor már érett [a szőlő], és amikor még nem túlérett … (Mikszáth Kálmán)
8. <A szót másra terelő új mondat v. szakasz élén.> Mondjátok-e az est óráinál: | Hát a mi Sándorunk most mit csinál? | És máskülönben hogy van dolgotok? (Petőfi Sándor) No, hát majd megint mókus lesz a kisasszony. – És amíg Nosztyék ácsorgással töltötték az időt a Főtéren, ő … sietve igyekezett a kaszárnya felé. (Mikszáth Kálmán)
C. <Viszonylag önálló használatban.>
1. <Elhallgatott mondatra utaló szóként, a gondolatmenet megszakításának érzékeltetésére, figyelmet keltő stilisztikai eszközként.> Hogyha azonnal Fördő nem készül és köppöly, [a baj] még ma bizonnyal A szivére megy, és … – Ekkor vállat von az álnok [Lúdas Matyi]. (Fazekas Mihály) Ilyen a rágalom … A hóra sarat hány, És … de hová ragadál? | Oh felhevülésnek Gyors talyigája! (Petőfi Sándor)
2. <Párbeszédben, folytatást, kiegészítést sürgető kérdésre utaló szóként, esetleg na, no indulatszóval, aztán határozószóval kapcsolatban; ilyenkor rendsz. hangsúlyos.> [Mikor hazamentem, láttam, hogy az ajtó nyitva van …] – És?; no és?; és aztán? || a. (bizalmas) <Ellentmondásra, ellenvetésre, figyelmeztetésre adott hetyke feleletben.> [Ott állandóan szem előtt leszel ám!] – És aztán!: mit törődöm én azzal?!; hát aztán!
