esély
esély [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
1. Lehetőség arra, hogy vki rendsz. vmely versengésben v. másokkal szemben megszerezzen, elnyerjen vmit, ill. olyan helyzet, állapot, amelyben vkinek ilyen lehetősége van; kilátás. ® Győzelmi esély. Kevés esély van. Minden esélye megvan a győzelemre. Nincs sok esélye arra, hogy elnyerje az állást. Mérlegeli a mérkőzés esélyeit. Milyen eséllyel indul? Akik Pista urat ismerték, nem sok esélyt jósolhattak … további fellépéseihez. (Krúdy Gyula)
2. Olyan kritikus helyzet, állapot, amelyben vmi megeshet, bekövetkezhet, amelyben vmi többféleképpen eldőlhet; vmi bekövetkeztének, megtörténésének lehetősége; kilátás. A háború esélye; ® megjátssza vminek az esélyét. Kevés esély van a gyógyulására. Ott láttam én (hisz ott is voltam egyszer: | Tenni kevés – de halni volt esély) | Győzelmeid napját. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): esélyfogadás.
esélyű.
