esernyő
esernyő [e-e] főnév -t, -je
Sűrű szövésű selyemből v. más vízhatlan anyagból készült ernyő (1), melyet kifeszített állapotában eső ellen védelmül használnak. Nejlon, selyem esernyő; férfi, női esernyő; az esernyő huzata, nyele, váza; kinyitja, összecsukja az esernyőt. Áthúzatja az esernyőjét. A szél kifordította az esernyőjét. Nyakába vette a felöltőjét, kezébe esernyőjét, belebújt sárcipőibe és szótlanul elindult. (Krúdy Gyula) Fütyörészve a szép időben, Esernyő nélkül az esőben, A kocsiúton lenn szaladnék, Magamra kabátot se kapnék. (József Attila)
Szóösszetétel(ek): esernyőállvány; esernyőcsináló; esernyőhuzat; esernyőjavító; esernyőkészítő; esernyőnyél; esernyőtartó; esernyőtok; esernyőváz; esernyővég.
esernyőtlen.
