esküvő
esküvő [e] főnév és melléknév
I. főnév -t, -je [e]
1. (vallásügy) Templomi szertartás keretében történő házasságkötés, ill. az ezzel kapcs. szertartás. Egyházi esküvő; ® fiákeres esküvő; ® hármas esküvő; templomi esküvő. Lehetetlen, hogy ma megszeressen egy leányt s holnap esküvőre vigye …, az minden rend ellen van. (Jókai Mór) [A meghívókon] világosan olvashatók voltak a nevek is, és az esküvő napja is. (Ambrus Zoltán) Egy hét múlva lett volna az esküvőjük, mikor Julis bent jár a városban a hadisegély végett. (Móra Ferenc) || a. Anyakönyvvezető előtt történő házasságkötés, ill. az ezzel kapcs. hivatalos eljárás. Polgári esküvő; az anyakönyvvezető beszéde az esküvőn. A központi házasságkötő teremben tartották az esküvőjüket. || b. Az egyházi v. polgári esküvő időpontja. Esküvőjekor. Mikor lesz az esküvő? Elhalasztották az esküvőt. Áldozócsütörtökre volt kitűzve az esküvő. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Esküt tevő személy. Mindjárt rárepül a holló, S kivágja a gaz esküvő szemét. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
II. melléknév (ritka) Olyan személy, aki esküszik. A bosszút esküvő ellenség; az egymásnak hűséget esküvő szerelmesek. Ki adja … az esküvő felekre az áldást? (Jókai Mór)
esküvői.
