este [2]
este [2] [e-e] főnév (személyragos) estem [e-ë], ested [e-ë], estünk, estetek [e-ë-ë], estük; estét
1. Az a folyamat, amikor vki, vmi lefelé esik v. oldalra dől. Estében kapta el a gyereket. Leesik a nagy hős, még nagyobb estében, Kiterjed a földön, egész termetében. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, költői) Vkinek a bukása, vminek csökkenése, fogyása. Aki bátor szívet … nyujta, nem kivánta, hogy Csüggedni tudjak hírem estekor. (Vörösmarty Mihály) A felkelő nap elsötétedése valamely nagy férfiú estét jelenti. (Vörösmarty Mihály) Láttam hiu voltát emberi dolognak, Hamari felhágtát, hamar estét soknak. (Arany János)
