esti
esti [e] melléknév
1. Este levő, előforduló, létrejövő <dolog>. Esti köd, szürkület; esti idő, órák; esti lap: késő délután megjelenő napilap. Zendűlj, … esti csendesség! (Csokonai Vitéz Mihály) Megnyugodva sorsa végzetében Elalszik békén … s más vándor lép üres nyomára, S az esti szellő játszva leng porára. (Kisfaludy Károly) A tiszta esti ég Gyenge-zöld és tág mező. (Tóth Árpád) || a. Este induló v. érkező, az állomást, ill. vmely megállóhelyet este érintő <közlekedési eszköz>. Az esti autóbusz, hajó, vonat. Úgy hírlett, hogy talán már az esti expressz sem megy Morlaixból. (Kuncz Aladár) || b. (film, színház, bizalmas) Esti színész: magánéletében egyszerű, nem bohém magatartású, a színpadon azonban teljes művészi átéléssel játszó sz.
2. Este végzett, este történő, lefolyó <tevékenység, jelenség, esemény>. Esti edzés, előadás, mérkőzés, munka, tanfolyam, tanulás, ünnepély.
3. Este haszn., szokásos, estére való <dolog>. Esti harangszó, műsor. Csendesen beszélgetett, mint jómódú iparos, aki saját házának tornácára támaszkodik ki, és a napi munka után elszívja esti pipáját. (Kuncz Aladár)
