esz [1]
esz [1] [ë] tárgyas ige ettem [ë-e], evett [ë-ë], (népies, régies) ett [ë], egyen; enni [ë-ë, ë] (kül. 1. és 2. személyű tárggyal)
Eszik (3, 5), emészt (3, 4). Mindent esz a penész, a rozsda. Esz a méreg (engem): nagyon mérges vagyok; (bizalmas) esz a fene (téged): nyugtalan, kötekedő, veszekedő hangulatban vagy; rossz hajlamod kezd erőt venni rajtad. Első versemet egy nyári napon | írtam, a hortobágyi vonaton | … Döcögtünk. Ett az unalom. (Szabó Lőrinc)
Igekötős igék: átesz; elesz; felesz; kiesz; megesz; teleesz.
