esz [2]
esz [2] [ë v. e] főnév -t, -ek [ëszëk v. ësszëk v. esszëk], (ritka) -e [e] v. -je [e] (zene)
1. A hangsor e hangjának félhanggal lefelé való módosításából származó hang. Esz-dúr: az esz alaphangról kiinduló dúr hangsor v. az erre a hangsorra épülő hangnem; esz-moll: az esz alaphangról kiinduló moll hangsor v. az erre a hangsorra épülő hangnem.
2. Ennek a hangnak írott v. nyomtatott jele, jelölése. Nem esz, amit írtál.
3. <Hangszeren> e hang megszólaltatására való billentyű (pl. zongorán) v. hely (pl. hegedű húrján). Leüti az esz-t. Esz-t kell fognia.
