ész
ész főnév -t, esze [e-e] (csak egyes számban)
1. Az embernek az a képessége, amely alkalmassá teszi a dolgok megértésére, a gondolkodásra és a tudatos cselekvésre; értelem. ® Borotvaéles ész; éles ész; ® gyarló ész; ® házi ész; ® hideg ész; józan ész; ® pihent ész; ® természetes ész; ® tiszta ész; világos ész; (még valami bolondot csinál,) ® amennyi esze van; ® begyepesedik az esze; ® elmegy az esze; ® eltompul az esze; (jól) ® fog az esze; jól ® forog az esze; ® helyén van az esze; nincs ® helyén az esze; gyorsabban ® jár az esze, mint a nyelve; ® kóvályog az esze; ® megbomlik az esze; ® meghibban az esze; ® megjön az esze; vkinek ® meglágyul az esze; lesz annyi esze, hogy … : feltehetőleg helyesen fog dönteni abban a tekintetben, hogy …; ® nyiladozik az esze; ® tisztul az esze; valóságos ® tűz az esze; ® vág az esze; jól ® vált az esze; van ® magához való esze; ® becsülöm az eszedet; ® dicsérem az eszedet; ® elissza v. megissza az eszét; ® eltompítja az eszét; ® elveszi az eszét; ® elveszti az eszét; ® koptatja az eszét; ® köszörüli az eszét; ® megzavarja vkinek az eszét; hova tetted (® tesz) az eszedet?; eszét ® veszi; eszét ® veszíti; ® megfosztja az eszétől; nem éri fel (® felér) ésszel; eszével ® utolér vmit; (tájszó, gúnyos) az eszéhez kell mérni v. érteni: <szava, cselekedetei megítélésekor> tekintetbe kell venni (korlátolt v. fejletlenebb) értelmi képességeit. Szóláshasonlat(ok): (gúnyos) annyi esze sincs, mint egy ® csirkének v. mint egy ® tyúknak; több esze van, mint a ® káptalannak v. mint az egész káptalannak; úgy fog v. vág az esze, mint a ® borotva. Érett ésszel is csak távolról szerethettem, gondoskodása közegén keresztül. (Kosztolányi Dezső) || a. (filozófia) Az értelemnél magasabb rendű és csupán az emberben meglévő képesség, amely az embert képessé teszi a fogalmakban való gondolkodásra. Az ész minden! s ebből folyt minden jó, Nincs e nélkül virtus, sem semmi boldogság. (Berzsenyi Dániel)
2. Emlékezet, ill. a tudattartalomnak az a része, amelyre a figyelem éppen irányul. Eszébe ® hoz vmit vkinek; eszébe ® jön; eszébe ® jut vmi; eszedbe ne ® jusson; eszébe ® juttat vkinek vmit; eszébe ® nyilallik; eszébe ® ötlik vmi; eszébe ® tűnik; eszébe ® ütődik; eszébe ® vés vmit; eszébe ® vesz; eszébe ® villan vmi; vmit ® forgat az eszében; vkinek vmi ® forog az eszében; vmi ® jár az eszében; észben ® tart vmit, vkit; ® van eszében; ® kimegy az eszéből; ® kiver vmit v. vkit vkinek az eszéből; eszéből ® kirepül vmi; az eszét rajta ® felejti; mióta az eszemet ® tudom v. mióta az eszemre emlékszem. Hányféle dolgok nem jutottak eszébe! | Előtte lebegett édesanyja képe. (Arany János) No, még ilyen kemény lélekkel sem volt dolgom, mióta az eszemet tudom. (Mikszáth Kálmán) || a. <Állandósult szókapcsolatokban:> a tudatnak vmely tárgyra irányuló ereje; figyelem. ® Hol jár az esze?; ® máshol jár az esze; nincs ott az esze; ® felcsigázza az eszét; ® összeszedi az eszét; ® töri az eszét vmin. A magyarok nem kergették őket. A rabokon volt az eszük. (Gárdonyi Géza)
3. A gondolkodás menete, működése. Vhol, vmin, vkin ® jár az esze; huncutságokon, a lányokon, a szórakozáson jár az esze; vkinek az esze rajta ® vesz; ® megáll az eszem v. az ész v. megáll az ember esze; ® jártatja az eszét vmin; ® megjártatja az eszét. A jégbarlangból most már nem csorog a víz, hanem omlik. Mi okozhatja azt? megáll az eszem a kérdésnél. (Jókai Mór) Mindenkinek azon járt az esze, hogy ugyan mikor megyünk hazafelé, szép Magyarország felé. (Tömörkény István) || a. <Állandósult szókapcsolatokban:> a gondolkozás helyes menete; meggondolás, megfontolás. Ész nélkül: esztelenül, fejvesztetten, nagy sietséggel; észbe ® kap; eszéhez ® jön; eszén, eszénél v. észnél ® van; észre ® hoz; észre v. eszére, észhez v. eszéhez ® tér; észre v. eszére ® térít vkit; legyen eszed, eszeden légy v. észnél* légy: gondold meg jól, ne hamarkodd el; ® előveszi a jobbik eszét.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4. <Állandósult szókapcsolatokban:> gondolkodásmód, elgondolás. A maga esze ® után cselekszik, megy stb.; ® keresztüljár v. ® túljár vkinek az eszén; az ® ördög se jár túl az eszén. Haragszik, ha nem az ő esze szerint csinálnak vmit. Azt gondolja, hogy az ő esze szerint intézik a világ sorsát.
5. (ritka) Szellemi képesség, tehetség, szellemi munka. Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. (Vörösmarty Mihály) Szeretné szolgálni a városát vagy a megyéjét az eszével. (Tolnai Lajos)
6. (rendsz. birtokos jelzővel) (átvitt értelemben) Okos ember, <vmely közösségben> a legokosabb, legértelmesebb. A család, a falu esze; nem valami nagy ész. Ész legyen, aki megmondja, micsoda álom volt az. (Arany János–Shakespeare-fordítás) György, … a család esze …, másképpen vélekedett. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): esze ágában sincs: egyáltalán nem szándékszik <vmit tenni>; (durva) eszed tokja, eszed tokját v. eszed veleje: a) butaságot beszélsz; b) szó sincs róla; (népies) feltekeri az eszét: összeszedi minden észbeli képességét; ld. még kerék, kisujj, láb, sróf, szerencse. Közmondás(ok): Többet ésszel, mint erővel: megfontolással többet el lehet érni, mint a puszta, nyers erővel.
Szóösszetétel(ek): 1. észélesítő; észjáték; észpróba; észvesztés; 2. gyermekész; lángész; parasztész.
eszecske; eszű.
