esztendő
esztendő [e-e] főnév -t, ..deje [e-e] (kissé népies v. választékos)
Év (1, 3, 4a–c, 5, 6). ® Bő esztendő; ® kövér esztendő; ® sovány esztendő; négy esztendő; az esztendők ® terhe; nem ® vet neki valahány esztendőt. Eltelt egy esztendő. Tizedik esztendeje, hogy … Szóláshasonlat(ok): olyan (sovány), mint a hét szűk esztendő: nagyon, szánalmasan s. Óh idő, futós idő! | Esztendeink sasszárnyakon repűlnek. (Csokonai Vitéz Mihály) Isten, áldd meg a magyart … Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt. (Kölcsey Ferenc) Ezer esztendő távolából, | hátán kis batyuval, kilábol | a népségből a nép fia. (József Attila) Régi temető, vagy ötven esztendő óta nem használják. (Nagy Lajos) || a. (népies) Egy év. Esztendő ekkorra ¬; esztendő ilyenkorra: mához egy évre, egy év múlva; esztendő ilyenkorig: körülbelül egy év múlva; esztendeje annak: egy éve annak, hogy …; egy álló esztendeig; esztendőre vagy ® kettőre. Pénzt elegendőt adnak, … Franciaországban hat esztendeig sem adtak annyit, mint itt esztendőre adnak. (Mikes Kelemen)
Szóösszetétel(ek): 1. esztendőszámra; 2. újesztendő.
esztendőnyi.
