étkező
étkező [ë] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki étkezik. A vendéglőben étkező emberek.
II. főnév -t, -je [e]
1. Étkező személy. Az üzemben étkezők száma emelkedett.
2. Olyan helyiség, melyben étkezni szoktak. Üzemi étkező. Ide küldjem a reggelijét, vagy át tetszik jönni az étkezőbe? (Jókai Mór) || a. Főleg állandó vendégek kiszolgálására berendezett, italmérési joggal nem rendelkező, kisebb és általában szerényebb, olcsóbb vendéglátó-ipari üzem, vállalkozás. ® Abonens étkező; étkezőben ebédel. Étkezőből hordatják a kosztot. || b. (ritka) Étterem. Gőzölgő ételek és boros palackok között azt hihettük volna, hogy előkelő étkezőben ülünk. (Kuncz Aladár)
3. (bizalmas) Étkezőkocsi. Az étkezőbe száll fel. Tessék átfáradni az étkezőbe! Biztosítottak, hogy amennyiben az étkezőbe méltóztatnék fáradni, ők azonnal lezárják a fülkét. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): étkezőasztal; étkezőhely; étkezőhelyiség; étkezőkészlet; étkezőkészség; étkezőpincér; étkezőszoba; étkezőterem.
