étvágy
étvágy főnév (csak egyes számban)
1. Az emberi v. ritk. állati szervezetnek olyan állapota, amelyben az emésztőszervek ingert, vágyat keltenek, ébresztenek az evésre. ® Elmegy vmitől az étvágya; ® megjön az étvágya; nincs étvágya; vmi ingerli, elrontja, elveszi az étvágyat; jó étvággyal eszik; jó étvágyat!: <étkezés előtti jókívánság>. Szóláshasonlat(ok): olyan étvágya van, mint a ® farkasnak. A cigány a keréken ült, s egy nagy cseréptálból nagy étvággyal kanalazta a főtt húst. (Gárdonyi Géza) || a. A szervezetnek az a tartósabb, egészséges állapota, amelyben az ételt megfelelő időben megkívánja, és szívesen fogyasztja. [Mi a panasza a betegnek?] – Nincs étvágya. A szerelem, úgy mondják, megrontja étvágyunkat. (Eötvös József) Nem fogok dohányozni többet. Legalább jobb étvágyam lesz. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos, gyak. rosszalló) Erős vágy vmire, mohó kívánság vminek, vkinek a megszerzésére. A támadók étvágyát fokozta az átmeneti siker. || a. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Vágy szellemi táplálékra v. szórakozásra. Mohó étvággyal vetette rá magát az új könyvekre.
Szóösszetétel(ek): 1. étvágycsináló; étvágyhiány; étvágyingerlő; étvágykeltő; 2. farkasétvágy.
étvágyú.
