éves
éves [e] melléknév és főnév (rendsz. tőszámnévvel)
I. melléknév
1. Bizonyos számú évet (5) betöltött v. annyiadik évében levő <ember, állat v. növény>. Harmincöt éves férfi; kétszáz éves diófa. Mintegy ötven-hatvan éves forma … jól táplált ember. (Tolnai Lajos) Harminckét éves lettem én – | meglepetés e költemény | csecse | becse. (József Attila) || a. Bizonyos számú év óta vmilyen minőségben szereplő <személy>. Már huszonöt éves házasok.
2. Bizonyos számú évet (3) megért, annyi év óta meglevő <dolog>. Négyszáz éves iskolánk. || a. Bizonyos számú évig (3–4) tartó. Tizenkét éves szolgálat. || b. Bizonyos számú évi időtartamra vonatkozó. Tizenöt éves munkaprogram.
3. (ritka) Egy évre szóló, egy évre érvényes. Éves szerződés. Óh, mily | szárnyas lélek lobogott | prózai nevedben: | „Éves bérletjegy a MÁV | összes vonalaira!” (Szabó Lőrinc) || a. (1945 előtt) Legalább egy esztendei időtartamra szegődött <mezőgazdasági dolgozó>. Éves cseléd, kanász, kommenciós.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (rendsz. többes számban, tőszámnévvel) Bizonyos számú évet (5) betöltött, ill. bizonyos sorszámú életévét töltő személy. A harminckét évesek.
Szóösszetétel(ek): alsóéves; egyéves; elsőéves; ezeréves; féléves; felsőéves; harmadéves; hároméves; kétéves; másodéves; ötéves; ötödéves.
