evet
evet [e-e] főnév -et, -je [ë, e] evét (elavult)
Mókus (1). Könnyű evét ugrik fárul-fára. (Zrínyi Miklós) A kis vörösbegytől a keselyűig, az evettől a sűrűk vadjáig minden állatnak megvan a maga physiognomiája. (Péterfy Jenő) Olyan ügyesen kúszott a deszka-párkányzatról, akár az evet. (Mikszáth Kálmán)
evetke.
