evező
evező [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki éppen evez (1, 2), v. aki tud, szokott evezni. A folyón evező hajósok; az egyesület legjobban evező tagjai.
2. Evezésre alkalmas v. hozzá szükséges. Akkor még jóval tökéletlenebb evező szerszámok álltak az ember rendelkezésére.
II. főnév -t, -je [e]
1. (csak jelzővel) Az a személy, aki vmilyen módon evez (1–2). Gyenge, jó, kezdő, kiváló evező.
2. Vízi járműnek emberi erővel történő hajtására alkalmas, rendsz. fából való eszköz, amely rúdból és ráerősített v. vele egy darabból kifaragott, hosszúkás, gyak. kissé meghajlított lapból áll. Az evező markolata v. nyele; az evező tolla ¬; mindkét végén lapáttal ellátott evező; ® húzza az evezőt; nem jól fogja az evezőt. Ezer szem függ a messzeségen, Ezer kéz nyom az evezőn. (Tompa Mihály) El vagyunk veszve! Nincs vitorlavászon, nincs evező! (Kuncz Aladár)
3. (állattan) Evezőtoll. A szarka evezőinek belső fele fehér. Az elsőrendű evezők száma rendesen tíz. A fürjkakas röpülve jött, de izgalma máris elbágyasztotta, fáradtan hanyatlott össze evezője. (Bársony István)
4. (növénytan) A pillangós virágok két oldalsó sziromlevelének egyike. A veteményborsó evezői sötétpirosak.
Szóösszetétel(ek): 1. evezőállás; evezőbőr; evezőfeszítés; evezőláb; evezőlegény; evezőnadrág; evezőnyél; evezőnyílás; evezőnyom; evezőrúd; evezősor; evezősport; evezőtőke; evezőülés; evezőütés; evezővilla; 2. vezérevező.
