ezüst
ezüst [e] főnév -öt, -je [e] rendsz. egyes számban (vegyi ipar)
1. Szürkésfehér színű, fényes felületű nemesfém (Ag). Az ezüst tiszta állapotban is előfordul. Ezüstben gazdag érc. || a. (bányászat) Ennek érce. Itt ezüstöt bányásznak.
2. Az ezüstnek (főleg rézzel való) ötvözete, melyből használati és dísztárgyakat készítenek, pénzt vernek. Vert ezüstből készített tál. Egy csónak sokáig látszott a régi ezüsthöz hasonlatos Duna hátán. (Krúdy Gyula)
3. Ebből az ötvözetből készült tárgy. Mennyi ezüstje van! || a. Kül. ilyen ötvözetből készült evőkészlet (2). Tizenkét személyes ezüst. A pohárszék aljában negyvennyolc személyre való ezüst hever. (Jókai Mór) Egy virággal, ezüsttel terített asztalnál ültek barátai. (Kosztolányi Dezső) || b. Ezüstpénz. Csengő ezüsttel fizetett. Nem kívánok érte aranyat, ezüstöt. Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted. (Arany János) || c. (katonaság, régies) <1945 előtt a magyar, ill. osztrák–magyar hadseregben> ezüst vitézségi érem. Kis, nagy, tiszti ezüst. || d. (ritka) Ezüst v. ezüstözött szálból készült fonál. Ezüsttel varrott öv.
4. (költői) Ezüstszín. Vminek az ezüstje: ezüstös színe, csillogása, ragyogása. Nyárfák ezüstjén hold ezüstje reszket. (Juhász Gyula) A hold ezüstjétől fényes … víztükör teli volt a menekülő mentőcsónakok mogyoróhéjaival. (Hunyady Sándor)
5. (elavult) Eleven ezüst: higany. Izeg-mozog, mint az eleven ezüst. (Mikszáth Kálmán)
6. jelzői használat(ban) Ezüstből (2) készült. Ezüst cigarettatárca, evőkészlet, gyertyatartó. Ezüst kések, villák, kanalak pengenek. (Csokonai Vitéz Mihály)
7. jelzői használat(ban) (választékos) Ezüstszínű, ezüstösen csillogó, ragyogó. A hold ezüst fénye. Komoly szemet vetek A hold ezüst képére. (Berzsenyi Dániel) Mint ezüst gyík villan setét mohákon, Alakod úgy illan át hűs szobámon. (Tóth Árpád)
8. jelzői használat(ban) (költői) Élénk, derűs, magas hangszínű, ezüstös (3) csengésű <hang>. S ím a csendes alkonyatban Megcsendül ezüst szavával, A kápolna kis harangja. (Tompa Mihály)
9. jelzői használat(ban) (választékos) Csillogó fehérre őszült. Öveig lenyúlik szép ezüst szakálla. (Arany János) Bajuszában néhány ezüst szál csillog. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. ezüstalap; ezüstamalgám; ezüstár; ezüstatom; ezüstázsió; ezüstbányászat; ezüstbehozatal; ezüstcsatos; ezüstcsillagos; ezüstcsillogás; ezüstcsipke; ezüstdénár; ezüstdrót; ezüstedény; ezüstér; ezüstérc; ezüstérték; ezüstfa; ezüstfácán; ezüstfény; ezüstfinomítás; ezüstfinomító; ezüstfoglalat; ezüstfonál; ezüstfoncsor; ezüstforint; ezüstfoszfát; ezüstfürdő; ezüstfüst; ezüsthúr; ezüsthúszas; ezüstjegenye; ezüstkalászos; ezüstkapocs; ezüstkarika; ezüstkék; ezüstkeret; ezüstkészlet; ezüstkincs; ezüstkivitel; ezüstklorid; ezüstkorona; ezüstkupakos; ezüstkürt; ezüstlap; ezüstlemez; ezüstlevél; ezüstmise; ezüstmosó; ezüstnitrát; ezüstnyél; ezüstötvény; ezüstpálca; ezüstpáncél; ezüstpántlika; ezüstpaszománt; ezüstpiac; ezüstpikkely; ezüstpohár; ezüstrubel; ezüstsisak; ezüstsodrony; ezüstszál; ezüstszalag; ezüstszegély; ezüstszipka; ezüstszövet; ezüstszürke; ezüsttálca; ezüsttallér; ezüsttányér; ezüsttárca; ezüsttárgy; ezüsttartalom; ezüsttermelés; ezüsttok; ezüsttüll; ezüstvaluta; ezüstveret; ezüstverő; ezüstvonat; ezüstzöld; 2. brómezüst; kínaezüst; színezüst; újezüst.
