fagyos
fagyos melléknév -an, -abb
1. A nagy hidegtől, fagytól állagában megkeményedett, megfagyott. Fagyos föld, hó; fagyos járda, úttest; fagyos szalonna. Fagyos úton jöttünk. Tuba Ferkó … Ki-kimén a temetőbe Rossz időbe, jó időbe: … „Itt nyugosznak, fagyos földbe.” (Arany János) || a. Olyan <termény, növény, testrész>, amely kisebb-nagyobb mértékben megfagyott. Fagyos láb, ujjak; fagyos alma, krumpli, répa; fagyos takarmány.
2. Nagyon hideg, jéghideg; hideget, fagyot hozó, árasztó. Fagyos idő; fagyos éjszaka, lehelet, levegő, szél, tél. Vége felé járván a fagyos december, Decembert hordoz már magán minden ember. (Csokonai Vitéz Mihály) A következő két nap levegője meglehetős fagyos volt. (Tolnai Lajos) Tűz és levegő utazik hajónkkal: | jer, fagyos űr! (Babits Mihály) || a. Fagyáshoz közel álló, igen hideg hőmérsékletű <anyag>. Fagyos vízben mosott.
3. (bizalmas) Fázékony <személy>, olyan, akin látszik, hogy nagyon fázik; fázós. Ilyen fagyos ember minek jön sízni? Hogy lehet vki ilyen fagyos?
4. (átvitt értelemben) Szemmel láthatóan, a legnagyobb mértékben hűvös, rideg, barátságtalan, ill. ilyen érzelemre valló <magatartás, megnyilatkozás>. Fagyos arc, hallgatás, modor, pillantás, tekintet; fagyos fogadtatás, viselkedés, zárkózottság. Köszöntését fagyosan fogadta. Arcán … gyors volt … az átmenet a fagyos szigorból a verőfényes örömbe. (Jókai Mór) A hang, mellyel ezt kimondta, … szilárd és … fagyos volt. (Mikszáth Kálmán) Nem tudok mást mondani, csak amit gondolok. – Hát mit gondolsz? – szólt fagyosan a szultán. (Gárdonyi Géza)
fagyosság.
