fájlal
fájlal tárgyas ige -t, -jon
1. Fájlal vmit: testének vmely részéről, tájáról, ritk. sebéről azt állítja, hogy fáj; fájdít. Derekát, hátát, lábát fájlalja. Rossz kedvem … Csak vén betyár, aki eves Sebét fájlalja és morog. (Tóth Árpád) || a. (ritka) Fájlal vmit: vmely szenvedéséről, fájdalmáról, bajáról panaszkodik, kesereg. Nagyobb része némán tűri a szenvedést … De némelyek keservesen nyögve fájlalják a bajukat. (Gárdonyi Géza)
2. (választékos) <Eseményt, eljárást, benyomást> fájdalmasnak (1a) érez, miatta szomorú; sajnál. Nagyon fájlalom, hogy így történt. Fájlalja, hogy el kellett mondania. Régóta fájlalom … Sárral dobálva látni bennetek’. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
fájlalás; fájlaló; fájlalt.
