fajtalanság
fajtalanság főnév -ot, -a (népies, választékos)
1. A fajtalan (1) melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság; bujaság, túlzott, kicsapongó érzékiség. A fajtalanság tüze ég benne. || a. Vkinek, vminek fajtalan volta. A beszéd fajtalansága. Fajtalansága miatt mindenki idegenkedik tőle.
2. Fajtalan viselkedés, cselekedet; bujálkodás, kicsapongás. A fajtalanság rút bűne; fajtalanságot követ el. Udvarunk … aljas fogadónak | Mutatkozik. Korhelység, fajtalanság | Borbélyhoz és csapszékhez teszik azt Hasonlóbbá, mint úri palotához. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) || a. Ilyenre ingerlő, csábító beszéd, cselekedet, magatartás. || b. (jogtudomány) A szeméremérzetet v. a nemi erkölcsöt sértő cselekmény, magatartás.
