fal [1]
fal [1] ige -t, -jon
1. tárgyas (rosszalló) Mohón, csúnyán, illetlenül eszik vmit. Két pofára falja az ételt. Falta a csokoládés kalácsot, a birsalmát. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) (rosszalló) Mért falsz, egyél rendesen. Úgy fal, hogy majd megfullad. Faltak mindnyájan, mint valami táborozó hadsereg, harapták a sóskiflit, a virslit. (Kosztolányi Dezső) Fal, fal egyre mind. | Kenyér és uborka az ebédjük mára. (József Attila)
2. tárgyas (tájszó) Eszik. Tessék még falni egy keveset. Mily örömmel nézte Bence, a hű szolga! | Jobban esett mintha maga falta volna. (Arany János) || a. (tárgy nélkül) (tájszó) A gyerekek vidáman falnak.
3. tárgyas (átvitt értelemben) Mohón, kitartóan olvas vmit. Falja a könyveket. E nem falura való, parasztnak. Ez csak a könyvet falja. (Móricz Zsigmond) || a. Így s rendsz. illetlenül bámul, néz vkit, vmit. Szemével falta a leányt. Mohón falta a kedves, ismerős vonásokat. (Mikszáth Kálmán)
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Gép, szerkezet vmely üzemanyagot> rendkívül gyorsan s nagy mennyiségben fogyaszt. A kazán falja a szenet. Az autó falja a benzint. || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Gépjármű nagyobb távolságot> maga mögött hagy, gyorsan áthalad rajta. Az autó falja a kilométereket.
Igekötős igék: befal; felfal.
Szóösszetétel(ek): nyal-fal.
faldos; faló; falogat; falós.
