féktelen
féktelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Féket (4), korlátot, mértéket nem ismerő, szilaj <főleg fiatal személy>. Micsoda féktelen gyerek!
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Féktelen jókedv, ugrándozás.
3. (rosszalló)• Nagymértékben felfokozott, ésszerűtlenül szabadjára engedett; nagyfokú, erős. Féktelen demagógia, düh, gyűlölet, harag, szenvedély, uszítás. Féktelen szilaj volt Lelkem, mint a tűz. (Petőfi Sándor) A nap már lefelé ereszkedik, korongja mintha belefáradt volna a féktelen izzásba. (Nagy Lajos)
A 3. sz. jelentés elején zárójelben levő szó helyett (néha rosszalló) olvasandó.
