feldobog
feldobog tárgyatlan ige földobog
<Szív erős érzelem, kül. öröm, boldog izgalom hatására> gyorsabban, erősebben kezd dobogni. Az ismerős, drága név hallatára feldobogott a szíve. Újra égünk őseink honáért … Szent nevére feldobog szivünk. (Vörösmarty Mihály) A nagy férfi, kit bámul, a gyermeknél egyszersmind példa, mely után törekszik, remény, melynél szíve földobog. (Eötvös József)
feldobogás; feldobogó.
