-felé
-felé [e] határozószók utótagja, (népies) -fele [e-e]
1. Az alapszóban megnevezett irányba. ® Befelé, ® kifelé; ® felfelé; ® lefelé; ® errefelé, ® arrafelé, ® hátrafelé, ® hazafelé, ® visszafelé. || a. Az alapszóban megjelölt irányban való mozgás, haladás közben. ® Idefelé, ® odafelé, ® hazafelé, ® visszafelé. Idefelé betértem egy boltba. Megmásztuk a csúcsot, s fölfelé csak egyszer pihentünk, lefelé egyszer sem.
2. Az alapszóval kifejezett hely, irány környékén, táján. ® Arrafelé, ® errefelé. Errefelé sok eső esett. Mindenfelé csak az új találmányról beszélnek.
3. Az alapszóval megjelölt időhöz, időponthoz közel eső, azt valamennyivel megelőző időben. Délfelé, ® estefelé. Délfelé megnépesedett az utca. A beteg csak estefelé ébredt föl.
4. A számnévi alapszóval megjelölt számú részre. ® Kétfelé. Kétfelé vág vmit. Háromfelé osztotta a jövedelmét. || a. A számnévi alapszóval megjelölt számú irányba. Négyen négyfelé szaladtak.
