feledékenység
feledékenység főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A feledékeny melléknévvel kifejezett tulajdonság, lelki sajátság, fogyatkozás; vkinek ilyen volta. Bosszantó, ostoba, súlyos, vétkes feledékenység. Feledékenységed már bosszantó. Feledékenységből nem tanulta meg a leckéjét. Feledékenységből otthon hagyta kulcsait. Nem elég elmondanom, érzem, | S rút feledékenység soha nem lesz bűne Igarnak. (Vörösmarty Mihály) Annyira még nem vittem … a feledékenységet, mint L. Kálmus barátom. (Jókai Mór)
2. (régies) Feledés, feledség. Feledékenységbe ment, merült: elfelejtették. Régi dicsőségünk, … Rajtad sürü fellegek, és a Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek. (Vörösmarty Mihály) Az emberi öltőt nagy feledékenység Elnyeli mint tenger. (Arany János) A régi szokásos feledékenységbe mennek. (Jókai Mór)
feledékenységi.
