felelős
felelős [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki felel vmiért, akinek vmiről számot kell adnia, aki a rábízott dologért, személy(ek)ért v. vmely feladat elvégzéséért felelősséggel tartozik. Felelős funkcionárius, tisztviselő; felelős kiadó ¬; felelős szerkesztő ¬; felelős miniszter, vezető. Felelős vkinek vmiért. Ő felelős az okozott kárért. Felelőssé tesz vkit vmiért: felelősségre von. Engem tettek felelőssé a késésért. A múlt országgyűlés szétoszlott, és az első felelős magyar minisztérium hivatalába lépett. (Kossuth Lajos) A kiszolgált rendőr … bűnügyi kérdéseket tett fel. Nevezetesen, hogy ki felelős a dologért? Volt-e … megfelelő lámpa, kötszer? (Gelléri Andor Endre) A város és falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vmiért szavatossággal tartozó, anyagilag és erkölcsileg kezeskedő, jótálló <személy>. Felelős kezelő, könyvelő, számadó. Az eladó felelős a vevőnek az áru minőségéért. A pénztár állagáért és a raktárért a boltkezelő felelős.
2. (rosszalló) Vmiért okolható, vmiben bűnös <személy>. Te vagy a felelős. Ezért én nem vagyok felelős. Ki a felelős mindezért? A rágalmazó kaján világ előtt, Ha ő halált választ, te nem léssz felelős. (Arany János)
3. Felelősséggel járó <állapot>. Felelős állás, funkció, hely.
II. főnév -t, -ök, -e [e]
1. Általában vmiért felelősséggel tartozó, felelős személy. Ő legyen a könyvtár felelőse.
2. (1945 után) Az a személy, akit vmely közösségben vmely állandó teendő, feladat végzésével megbíztak, s aki a tevékenységéért felelősséggel tartozik. Agitációs, népnevelő, oktatási, szövetkezeti, termelési felelős. A felelősök beszámoltak végzett munkájukról.
Szóösszetétel(ek): kultúrfelelős; sajtófelelős; szakfelelős; tervfelelős.
