félés
félés főnév -t, -e (csak egyes számban) (ritka)
1. A fél [1] igével kifejezett lelkiállapot, az a tény, hogy vki, vmi fél vkitől, vmitől; félelem. Félés a haláltól; a sötétben való félés. Ha pedig az ember a félést megszoká, Megjön a bátorság, nem marad el soká. (Arany János) A félés … normális állapota volt kedélyének. (Jókai Mór)
2. (irodalmi nyelvben, elavult) Féltés, féltékenység. Utánam … a félés ördöge súgá: | „Fuss Hiador! boldog nélkűled is Ida.” (Vörösmarty Mihály)
