féleszű
féleszű [e; l-e] melléknév és főnév (bizalmas)
I. melléknév -en [e] Nem egészen épelméjű, zavaros eszű; félbolond. Volt egy féleszű testvére. A féleszű barátja sodorta ebbe a kalandba. Került ide valahonnan … valami féleszű katolikus pap. (Tolnai Lajos) || a. (gúnyos) Ostoba, buta, tökéletlen <személy>. Mit csinált ez a féleszű kölyök? || b. (ritka) Ilyen személyre valló, jellemző; bolond(os). Féleszű cselekedet, ötlet, tanács.
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] Féleszű személy. Mit lármáznak ezek a féleszűek?
féleszűség.
