felfogad
felfogad ige fölfogad
1. tárgyas (népies) <Személyt> bizonyos bérért, bizonyos feltételekkel szolgálatába fogad. Felfogadta sofőrnek; felfogadták portásnak. A nagygazdák hajdan a termés tizedrészéért fogadták fel az aratókat. Zsoldjába elébb is felfogadá Wernert. (Arany János) Felfogadott a jó öreg Helmeczy újdonságírónak. (Jókai Mór)
2. tárgyas (régies) Házába, családjába, családtagként befogad vkit. Nálunk, itt a jó Magyarországban, szokás az, hogy gazdag, gyermektelen asszonyságok felfogadják szegény emberek gyermekeit … örökbe. (Jókai Mór)
3. tárgyas (régies) <Vmely tettet, vmilyen magatartást> ünnepélyesen, esküvel megígér; megfogad. Felfogadtam az egekre, … Tied maradok örökre. (népköltés) Felfogadja eskü szentségével, Hogy Rákóczihoz tér. (Arany János)
4. tárgyatlan (népies, régies) Felfogad, hogy … : fogadást köt vmire. Felfogadtak egy liter borba, hogy fel tudja emelni a zsákot. Fel mernék fogadni, hogy nem bírja el. Fölfogadok, hogy két hét alatt rólunk is hazudik valamit. (Vas Gereben)
felfogadható; felfogadó; felfogadott; felfogadtat.
