felfúj
felfúj tárgyas ige fölfúj, (népies, régies) felfú, fölfú
1. <Puha, nem merev falú üreges testet> belefújt levegővel v. más légnemű anyaggal megtölt, és így belülről kifeszít. Felfújja a hólyagot, a labdát, a léggömböt. A gyerek felfújta az arcát. Menyhért úr … felfújta a pofáját, mert nagy dolgot akart mondani. (Jókai Mór)
2. Felfúj vkit, vmit: <vmely étel, táplálék> a belekben gázokat fejlesztve felfúvódást okoz. Ne egyél sok káposztát, mert felfúj! Nagyon felfújta a gyomrát a friss kelt tészta.
3. Felfelé, magasra, a levegőbe fúj vmit. Felfújja a magasba a szappanbuborékot. Az apró pelyheket felfújta a levegőbe. || a. <Szabadon lengő ruhaneműt> fújva fellebbent. Felfújta a szél a szoknyáját.
4. (ritka) <Lángot, tüzet> lehelletével feléleszt. Felfújta a pislákoló tüzet. Lehet talán hamut kotorni a parázs fölé, de nem füstölög-e az mégis? Nem fújja-e fel egy széláram untalan … (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmit erősen túloz, jelentőségét torzítva felnagyítja. Célzatosan, szándékosan felfújták ezt az esetet. Kár az ügyet ennyire felfújni. Az apróbb hibákat, visszaéléseket rosszindulatúan felfújták. Ha valami hiba történt, mind rám kenték; s ha magam követtem azt el, azt felfújták elefántnak. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmit gyorsan, hevenyészve, elsietve végez el, csinál meg. Ezt nem lehet csak úgy felfújni! Magyarországon azt akarják, hogy mindent hamar fölfújjanak. (Vas Gereben) Erős hat legénnyel állított be, … s bíztatta magát, hogy oly hamar felfújja az épületet, mint egy hólyagot. (Arany János)
7. (átvitt értelemben, ritka) Felfújja magát: <gőgjében, elbizakodottságában> felfuvalkodik.
8. (bizalmas, gúnyos) Fújd fel v. felfújhatod!: ezzel ugyan nem büszkélkedhetsz, nem lehetsz vele nagyra; elmehetsz vele!
Szólás(ok): ld. hólyag.
felfújás; felfújható; felfújó.
