felfújt
felfújt [ú v. u] melléknév és főnév fölfújt
I. melléknév -an
1. Olyan <öblös tárgy, tartó>, amelyet felfújtak (1), levegővel telefújtak. Felfújt duda, hólyag, labda. Levegővel fölfújt papírzacskókat pattantottak el a falon. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <testrész, főleg gyomor>, amely felfújódott. Felfújt gyomor, has, kép, pofa. A gatyamadzag … mélyen bevágódván kétfelé osztja a felfújt hast. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Olyan <tárgy, anyag>, amelyet úgy fújtak, hogy a magasba szállt. A felfújt füstkarika.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <ügy, dolog>, amelynek jelentőségét eltúlozták. Felfújt per, rémhír. || a. (átvitt értelemben, gúnyos) Felfújt nagyság: olyan személy, akinek jelentőségét, értékét vmely okból érdemén felül túlozzák.
II. főnév -at, -ja Laza halmazállapotúra kevert és rendsz. tojáshabbal még lazábbá tett ételnemű, mely a sütés v. gőzben történő főzés közben megdagad, fölfúvódik. Egy vánnyadt szobalány rézsodrony virgáccsal castigál [= ver] egy cinmedencében hófehér tojáshabot, amiből felfújt lesz, cukros levegő. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): rizsfelfújt.
