felgyullad
felgyullad tárgyatlan ige fölgyullad, (régies) felgyúlad, fölgyúlad
1. (népies) Éghető tárgy tüzet fog, és hirtelen fellobbanó lánggal égni kezd. Az elejtett gyufától lángra kapott az egyik bála, és felgyulladt a raktár. A villámcsapástól felgyulladt néhány kazal. || a. <Fény, fényforrás> izzani, lobogni, lángolni és világítani kezd. Felgyulladtak a város fényei. Távol a hegyekben felgyulladtak az őrtüzek. || b. (átvitt értelemben) Gyuladj föl karcsú, piros Fároszom, | Fiatal évek büszke toronyrabja. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Szenvedély, érzés> hirtelen kitörve hevesen fellobban. Felgyulladt a lelkében a harag, a gyűlölet, a szenvedély. Szivében Fölgyúladt hevesebb lángokkal előbbi szerelme. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Személy> hirtelen haragra lobban. Öcsém! gyulladt fel az öreg … ez a tacskó hazudott. (Vas Gereben)
felgyulladás; felgyulladó; felgyulladt.
