felhajít
felhajít tárgyas ige fölhajít
Nagyobb ívben, erős lendülettel felfelé hajít vkit, vmit. Felhajított az ablakra egy kavicsot. A fa tetejéig hajította fel a labdát. Édesapám … kacagva emelt a magasba, biztosan fel is hajított s elkapott, mert ez volt a szokása. (Móricz Zsigmond) || a. Könnyedén, bizonyos lendületel felemelve feltesz vkit vhová. Átfogja a fiút, és felhajítja a nyeregbe.
felhajítás; felhajítható; felhajító; felhajított.
