félhalk
félhalk melléknév -an
Nem egészen halk, de nem is hangos, inkább halk. Félhalk beszélgetés folyt a sarokban; félhalk megjegyzés hallatszott. Maris az utolsó szavakat félhalkan mondá. (Eötvös József) Az őrök, kik az ajtóban álltak, félhalkan suttogák: „a kétszarvú ember”. (Jókai Mór)
