félhangzó
félhangzó főnév (nyelvtudomány)
Kettőshangzónak (diftongusnak) csökkentett nyomatékú eleme; simuló hang (ilyen az i és j közötti hang, pl. a vaj, sajt, bojt, karja, kérje szóban v. a nyelvjárási vóut, főüd-féle szavak u, ü hangja).
félhangzós.
