felhány
felhány tárgyas ige fölhány
1. Alacsonyabban lévő helyről vmely magasabb helyre hány vmit. A szenet felhányja a kocsira. Az árokból felhányja a földet az út szélére. Az örvény felhányta a hajó roncsait. A por és vér, mit a golyók felhánytak rá, csaknem ismeretlenné tevék arcát. (Jókai Mór) || a. Felhányja a sarat: a) <személy> úgy jár, hogy a lábbelijére tapadt sarat fel-felcsapja ruhájára; b) <kerék> forgása közben a sarat felfelé hányja. || b. (népies) Felhányja a farát: <ló> járás közben szembe tűnően fel-felemeli a f.
2. Sietve, gyorsan dobálva magasabb halomba, kiemelkedő tömegbe rak vmit. Felhányták a havat kupacokba. Boglyába hányták fel a szénát.
3. (kissé bizalmas) Lázas sietséggel, helyéről szinte mindent elmozdítva átkutat vmit. Az elgurult gyűrűért felhánytam az egész szobát. Felhányta az egész könyvtárat, az egész levéltárat. A pincétől a padlásig mindent fölhánytunk. (Móra Ferenc)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) (Vkinek) felhány vmit: vkit (többször) tapintatlanul emlékeztet arra, hogy tőle vmely jótéteményt élvezett, s arról megfeledkezett. Mindent felhányt, amit csak valaha adott. Felhányta neki még a vacsorákat is. Nem volt szokásom, és nem tettem eddig, Hogy amit jót adék, felhányjam azt. (Vörösmarty Mihály) II. Katalin cárnő … azt hányta fel neki, hogy máris annyi fizetése van, mint az első tábornagynak. (Jókai Mór)
felhányás; felhányat; felhányható; felhányó; felhányogat; felhányt.
