félhosszú
félhosszú melléknév
Olyan <tárgy, főként ruha(darab)>, amelynek hossza a megszokottnál, szokásosnál, átlagosnál kisebb; közepes hosszúságú; se hosszú, se rövid. Félhosszú alj, derék, harisnya, (téli)kabát, nadrág, (ruha)ujj. Félhosszúra vágatta a haját. Ott állok … félhosszú, suta kis nadrágomban, soványan és megfélemlítve. (Móricz Zsigmond) || a. (nyelvtudomány) Olyan <hang, esetleg szótag>, amely se nem rövid, se nem hosszú, ill. hosszúnak is, rövidnek is tekinthető; közepes időtartamú. A „nálunk” szóban némely nyelvjárásban félhosszú „l”-et ejtenek.
félhosszúság.
